56.rész

*Emily szemszöge
2.hónapos  ultrahangra nagyon idegesen mentem,féltem,hogy valami nem lesz rendbe.Harry is jött velem.
-Szerinted meg tudjuk már,hogy fiú vagy lány-e?-kérdezte
-Nem,Harry még nem.
-De mért?
-Mert még túl pici hozzá.
-De mért?
-Mert még csak 2 hónapos!
Fel sóhajtott,néha nagyon ki tud idegelni főleg most.Láttam,hogy nagyon el gondolkozik valamin.
-Na min gondolkozol?-vontam kérdőre
-Azon,hogy most vegyek valami ruhát neki vagy ne ha látok valami édeset.
-Vegyél,de valami nagyon édeset!
Rám mosolygott,a szíves a szokáshoz híven gyorsabban vert egy mosolyától is.Rá hajtottam a vállára a fejem.Az orvos hívott minket.A vizsgálaton minden rendbe volt,nagyon meg nyugodtam ettől.A rendelés után haza mentünk és elkezdtünk tanakodni.
-Mikor keresünk valami házat?-kérdezte Harry
-Tőlem most is mehetünk!Csak át öltözök!
-Minek?
-Mert nem akarok meg fagyni!
Mivel rajtam ugyanis szoknya volt a rendelés miatt.
-Oké,de siess!-mondta
Gyorsan magamra kaptam ezt:

Szokásos sminket tettem fel,a hajam pedig ki fésültem.Vissza mentem Harryhez,aki jól szemügyre vett.
-Milyen jól nézel ki!-dicsért meg és a pólómat nézte
Hát igen Harryt könnyű boldoggá tenni!-gondoltam mosolyogva
Elindultunk és sorra néztük a szebbnél szebb házakat.A végén egy egyszerűbb,de szép tégla borítású háznál döntöttünk,aminek 2 szintje volt.

Elégedetten néztem a házunkat,hogy milyen jót választottam.Láttam,hogy Harrynek is tetszik.Csak egy dolog maradt hátra,hogy el mondjam Paulnak.Harry vissza vitt és ketten oda álltunk elé.
-Figyelj!-kezdtem ő feszülten rám nézett-Harryvel össze költözünk,gyerekünk lesz és szeretjük egymást.
-Oké,de tudd bármikor vissza jöhetsz!
-Oké!De nem lesz rá szükségem,remélem...
-Utolsó lehetöségnek jó lesz!
Bólintottam,láttam,hogy Harry nagy nehezen fogja a nevetését ezért bele csíptem a kezébe.
-És mikor költöztök?-kérdezte Paul
-Amint kész lesz a szobánk!-mondta Harry
Paul bólintott,látszott,hogy nem haragszik oda mentem hozzá és meg öleltem.Fel mentem a szobámba és írtam anyunak egy üzit.

"Szia Anya!

Annyi minden történt képzeld!Harryvel meg vettük álmaim házát,igaz kicsit egyszerű de talán ettől olyan szép!Hamarosan költözünk,ma voltunk ultrahangon és azt mondták minden rendbe van.Nagy kő esett le szívemről,nagyon sajnálom,hogy nem lehettek itt velünk a munkátok miatt.Mikor jöttök már haza?

Puszi:Emily"

Pár óra múlva meg kaptam rá a választ.

Drága Emily!

Nagyon örülök,hogy boldogok vagytok Harryvel,de annyira örülök,hogy el se tudod képzelni.Sajnos még nagy messze van,hogy újra találkozhassunk,mi nagyon sajnáljuk ezt.Így később láthatjuk az unokánkat.Már most kiváncsi vagyok a házatokra,de mivel tudom,hogy jó ízlésed van(és nem csak a tárgyakra hanem a fiúkra is gondoltam) tudom,hogy a házatok gyönyörű lesz.

Puszi:Anya

Hát igen anyám mindig is ilyen kelekótya lesz.Mivel tudtam,hogy kiváncsi a házunkra el küldtem neki róla egy képet.Amire pár perc múlva pár dicsérő sort kaptam válaszul,hogy milyen jól választok.Már alig vártam,hogy Haroldal össze költözzünk és,hogy végre meg tudjam,hogy milyen nemű lesz a kisbabánk,mert akkor végre vehetek neki szép ruhácskákat és azt biztos nagyon élvezni fogom.