A levegő dermedt volt a kórházi szobába.Mindenki az orvost nézte.Ő bólintott és ki ment.
-Te jó ég!-mondtam
Mind bólintottak és rám néztek.A kezem még mindig a pocakomon volt.Sharon oda jött hozzám és levette a kezem a hasamról.Ő is meg fogta,símogatni kezdte.
-De durva!-szólalt meg
Louis rám nézett,láttam,hogy kétségbe van esve,Sharon fel állt és magával húzta Louist.
-Gyere,menjünk el valahova!Hadd beszéljék meg!-mondta neki
Louis bólintott és ki sétált Sharonnal.Harryvel megint ketten maradtunk.Egymás szemébe néztünk.
-Nem hiszem el.-mondta
-Én se.
-Még is,hogy?
-Ahogy az emberek általában szokták csinálni a gyereket.
-Nem arra gondoltam!
Mosolyogva fel álltam és az ablakhoz mentem és el kezdtem kifelé nézelődni.Meg fogta ott a hasam,ahol van a méhem.El kezdete puszilgatni a nyakam.Felé fordúltam és a hajam ki simította az arcomból.
-Szeretlek!-mondta
Nem tudtam rá válaszolni semmit,éreztem,hogy sírni fogok főleg a hormonok miatt.
-A hormonok,akik várandósak azok nagyon érzékenyek!-magyaráztam el neki
-Akkor most hónapokon át csak sírni fogsz?
-Úgy látszik.De szerinted biztos,hogy jó ötlet meg tartani?
-Igen,jó!Én akarom ezt a babát!-mondta csillogó szemekkel
-Szerintem én is!
-Akkor ennyi,meg tartjuk!
-Vagyis én!
-Nem ő az enyém is!
-Végül is te is benne voltál a létre hozásába!-ismertem el
-Hülye!-mondta és az ölébe kapott
Meg csókolt és le döltünk az ágyra.Csókoloztunk,Harry fel húzta a pólóm és el kezdte puszilgatni a hasam.
Kuncogni kezdtem,ő rám mosolygott.
-Mit mosolyogsz?-kérdeztem
-Azt,hogy egy száll örökké össze fog minket kötni.
-Örökké.-mondta én is
Meg öleltük egymást és ölelkezve beszélgettünk tovább.
-Te mit szeretnél lányt vagy fiút?-kérdeztem
-Lányt,te?
-Én is lányt!
-Ez egy jel!Csak lányunk lehet!
-Milyen nevek tetszenek?
-Draicy.Neked?
-Én nem tudom.
-Pedig tudnod kéne,te vagy a lány!
-Bocsi,hogy nem gondolkoztam ezen el!
Meg ölelt.El kezdte simogatni a hátam.
-És most.hogy fogunk lakni?-kérdeztem-Nem vihetek Paul házába egy gyereket!
-Költözzünk össze!
-Mi?
-Hát,hogy legyen egy külön hely ahol lakhatunk,mivel gondolom Paul nem akarna este arra kellni,hogy egy kis baba ott sír a házba!
-Igaz!
-Akkor valamikor el is mehetnénk keresni valami házat!
-Igen,csak...
-Csak?
-Louis.
-Meg fogja érteni.
Fel sóhajtottam újra sírni kezdtem.
-Most meg mi a baj?-kérdezte reménytelenűl
-Semmi.-kezdtem el zokogni
-Jaj és még van hátra kb 8 hónap!-sohajtott
Magamhoz öleltem.
Én nem bánom.-gondoltam
*Harry szemszöge
Egyszerűen nem tudtam el hinni,hogy Emily terhes és tőlem.Annyira örülők neki,hogy azt el se lehet hinni.Mások meg rettenének ettől,hogy terhes a szerelmük.De én nem,sőt örülők neki és még össze költözünk.Igen Louis az egyetlen bökkenő,de csak meg érti,hogy a gyerek a legfontosabb.
-Harry szerinted mekkora leszek majd?-kérdezte Emily
-Nagy!
-Ne!Tiszta ronda leszek!
-Nekem akkor is a legszebb leszel!
-Nem is!Annyi szép rajongótok van a végén majd.....
Nem folytatta hanem dermedten ült és látszott,hogy valamin nagyon gondolkozik.
-Ne aggódj nem követem el még egyszer ugyan azt a hibát!-mondtam neki
Látszott,hogy meg nyugodott.Rám mosolygott.
-Ajánlom is!-nevetett rám
Oda ültem mellé és meg csókoltam.Át ölelt és a hajamat kezdte tekergetni.A csók után 10 percer Louis lépett be szobába.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése