46.rész

*Emily szemszöge
Az egyik osztály társam Anne hívott és arról kérdezgetett,hogy kivel járok és mióta.De én szóra se méltattam.Ugyanis Anne nagyon pletykás volt és tuti,hogy mindenkinek el pletykálta volna.Fel álltam és be csuszógtam a spejzba és elvettem a nutellát.Végül vissza tértem a tévé elé és el kezdtem nézni a Pindúr-pandúrokat.Több órás maratont tartottak.Boldogan néztem végig az epizódokat.Miután vége lett lefürődtem felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni.

~másnap
Korra reggel Paul kezdett el rángatni,hogy keljek fel.
-De minek?-kérdeztem álmosan
-Mert késön jönnék haza és nem hagyhatlak addig egyedűl!
-Tegnap is meg tetted!
-De akkor már 8:30-ra itthon voltam,csak te szunyáltál!
-Milyen idővan?
-Hüvős.-mondta és ki ment a szobámból
Hát akkor hasznósítom,hogy náluk dolgozol!-gondoltam és ezt vettem fel:

A hajam kivasaltam,ami nálam nagyon ritka szokásos smink és már mentem is.Elindultunk a fiukért,már szinte el aludtam amikor Zayn majd ki tépte azt ajtót.Amitől persze annyira meg ijedtem,hogy le estem az ülésekről amin el voltam dőlve.
-Köszi!-morogtam
-Szívesen!-mondta nevetve és fel segített
Ekkor fel tünt aggódva Louis.
-Uristen jól vagy?-kérdezte
-Persze.
Loui segített vissza ülni.Szokásos helyemre ültem Louis és Harry közé.Harry nagyon álmos volt.Elindultunk égy éles kanyarnál rám dőlt.Engem nem zavart,Louist annál inkább.
-Mingyárt le szedem rólad.-morgott Loui
-Ugyan hagyjad csak!
Louis morogni kezdett.
Ilyen kora reggel már morog.-gondoltam
Amikor meg érkeztünk a studióba mindenki ki szállt csak én meg Harry nem.
-Emily lécci vonszold majd be Haroldot ha fel ébered!-mondta Paul
Sóhajtottam,de végül bele mentem.Így legalább én is aludhattam még.Arra keltem,hogy Harryvel a földön fekszünk egymáson.Persze azonnal le gurultam róla.Amire ő fel ébredt.
-Mi történt?-kérdezte hírtelen
-Csak itt kellett maradnom veled amíg aludtál és én is el aludtam és a földön kötöttünk ki.
-Hmm.Én nem bánom!-mosolygott rám kacéran azzal az imádni való fel oldalas mosolyával
Átölelt,probáltam ki bontakozni a karjaiból de nem ment.
-Engedj el!
-DE mért?
-Mert,én Louis szeretem!
-Tegnap is ezt montad!
-Tudom,de akkor gyenge voltam és magányos és ezt ki használtad!Ne gyere menünk kell a stúdióba!

*Harry szemszöge
Az új albumunkhoz vettünk fel dalokat,Emily végig komoran nézett rám.Persze ezen nem csodálkozom,hiszen tegnap csak úgy megcsókoltam.De nem tehetek róla,hogy annyira szeretem,hogy nem bírtam ki.De tudom,hogy ő is szeret mert vissza csókolt és ezt nem felejtem el,hogy érez irántam valamit.A felvétel után ő ás Louis el mentek sétálni a parkba.Egyszerűen nem tudom végig nézni ahogy boldogan sétálnak kézen fogva.Egyszerűen fáj,hogy már Louis csókolja,öleli és puszilgatja.Bármennyire is szeretem Louist is akkor is azt kivánom bárcsak sose jöttek volna össze.Tudom,hogy ez csúnya dolog de ez így van.

*Emily szemszöge
-Louis szerinted mért leszünk szerelmesek?-kérdeztem tanakodva Louist
Miközben a parkba feküdtünk a fűbe az eget bámulva.
-Szerintem azért,hogy legyen valami jó is az életünkbe!
Felültem a fűbe,Louis szintén fel ült.
-Te tényleg szeretsz engem?-kérdeztem
-Igen.
-És ugye te soha nem fogsz megcsalni?
-Én soha,tudd meg én tényleg szeretlek!
Hittem neki.Megfogtam az állát és csókolozni kezdtünk.

-Azt hiszem én is szeretlek!-mondtam neki
Át ölelt.De a csók után csak Harryre és a csókunkra tudtam gondolni és arra,hogy Louis tényleg szeret.
Mégis,hogy tehettem ezt?-kérdeztem magamba