Amikor újra láttam,a kórházba feküdtem.Louis ott ült mellettem,nagyon aggódó fejjel nézett az rám.Amikor meg láttam,hogy fenn vagyok,oda jött az ágyhoz és mellém feküdt az ágyba.Magához ölelt és meg puszilta fejem.
-Jól vagy?-kérdezte
-Nagyon fáj a hasam és hányingerem van!
-Szegénykém!-mondta és át ölelt
Oda bújtam hozzá,de hírtelen ki ugrottam az öleléséből és futottam a vécébe.Hánytam,Louis be jött én ki akartam küldeni,ő ezzel nem foglakozott csak meg fogta a hajam.
-Jól vagy?-agodótt amikor már az ágy felé támolyogtam vissza
Ráztam a fejem vissza másztam az ágyba.Louis már csak az ágyam szélére ült.Engem nézett.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Nem nézel ki valami jól!
-Kösz!
-Nem azért mondtam!Te is tudod!
-Persze!
-Még mindig rosszul vagy?
-Aha.-mondtam és rendesen le feküdtem az ágyba.
Louis be takart és mondta,hogy nyugodtan aludjak.Álmomba újra Harry tért vissza.
Ahogy azzal a csodás mosolyával rám nézett és ahogy rám nevetett.Amikor fel kelletem Harry is benn volt a szobába és Louissal beszélgetett.Észre vette,hogy fenn vagyok és oda jött hozzám.Megöleltem,elégé meg lepödőt de vissza ölelt.Louis nem bánta,hogy meg öleltem,mert mosolygott ránk.
-Mi a baj?-kérdezte Harry
-Hányingerem van!
-Szegényke!-sajnált ő is meg-De ha csak ennyi a baj mit csinálsz korházba?
-Össze estem.
-Ja értem,nekem Loui nem mondta.-nézett rá Louisra
Ő csak vállat vont.Körbe néztem.
-A többiek?
-Mindjárt jönnek!-mondat Harry Pár perc múlva be is futottak Sharon azonnal oda rohant hozzám és meg ölelt.
-Óvatosan!-mondtam neki
-Jó,jó bocsi!-mosolygott rám és egy kicsit óvatósabban meg ölelt
Be jött az orvos.
-Kis hölgy most el visszük ki vizsgálásra!Nem maradhatnak itt mind az összes látogató.
Meg hökkentem,rájuk néztem ők mind rám.
-Döntsétek el ti!-mondtam és el indultam a vizsgálatokra
~vizsgálatok után
Elég hosszú volt ez a kör,nagyon fáradtan tértem vissza.Harry,Louis és Sharon ült ott.
-Paul?
-Inkább mi maradtunk itt!-mondta Sharon
-És a váltó ruha?
-Már haza,mentünk érte!-mondta Harry és a táskára bökött
Bólintottam.Mind rá ültek az ágyamra.Én késöbb ültem rá.
-Na és mikor kapsz eredményeket?-kérdezte Louis
-Csak holnap!-sóhajtottam fel
Mindenki készülődött lefeküdni,hoztak nekik pótágyakat azon aludtak.Nagyon izgultam a másnap miatt.
~másnap reggel
8-kor fel keltünk és el kezdtünk öltözködni.Reggel sokkal rosszabbul voltam mint tegnap este.Amint fel keltem rohantam a vécére.Most Harry jött utánam,mivel a többiek még aludtak.
-Jól vagy?-kérdezte és közbe simogatta a hátam
-Nem.-nyüszítettem és neki dőltem
Magához ölelt,sokkal jobban érzetem magam az ölelésétől.Meg puszilta a nyakam,amitől persze nevetnem kellett,mert ott nagyon csikis vagyok.
-Mindig tudod,hol a gyenge pontom!-mondtam neki
-Még szép!-suttogta a fülembe
Hozzá bújtam.
-Hiányzol!-suttogtam akaratlanul is
Meg lepődött és el engedett.Neki dőlt a falnak.Ketten voltunk a zárt fürdő szobába.Én is neki dőltem a falnak ami jó hideg volt.Olyan szomorúan nézett rám,hogy majd meg szakadt a szívem.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Szeretlek!Az a baj!
Meg öleltem,adtam a füle alá puszit,mert tudom,hogy ott szereti.Át karolta a derekam.Oda húzott az ölébe.A kinyújtott lábára ültetett,magával szembe.A homlokunkat össze érintettük.
-Te is tudod,hogy én is téged!-mondtam neki
-Igen,pont ez a baj!-mondta szomorúan
Nem tudtam meg álni,hogy ne adjak neki még egy puszit,de ez a szája sárkára ment véletlenül.
-Hol van Miss Jonson?
-Fürdőbe reggel megint rosszúl volt!-hallótam halkan kintről
Ki mentünk Harryvel a fürdőből.
-Üljön le lehet,hogy sokkolni fogja a hír!-mondta az orvos
Le ültem az ágyra.
-Hölgyem nem tudom,hogy jó vagy rósz hír számára,de maga állapótos!
Le dermedtem,elkezdtem sírni.Harry és Louis egyszerre kezdtek el simogatni.
-Mennyi idős a gyerek?-kérdezte Sharon
-1 hónapos!-mondta az orvos
Abba hagytam a sírást és Harryre néztem,ő meg rám.Mind ketten döbbenten néztünk a másikra.
-Úristen!-ennyit mondta
Rá néztük Louisra,lassan ős is fel fogta.Ő is ledermedt.
-Ez nem lehet igaz!-mondta
Ha egy hónapos csak egyet jelenthet,a baba Harryé.-gondoltam
A kezem a hasamra tettem és meg simógattam,ahogy símogattam tényleg éreztem,hogy van ott valami kis púpocska.Nem tudom,mért de nem bántam,hogy a gyerek Harryé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése