25.rész

*Emily szemszöge

Amikor fel kelltünk Harrynek nagyon fájt a feje.Adtamm neki puszit rá,hogy jobb legyen.

-Elmenjünk valahova?-kérdeztem

-Persze!Menjünk együk valamit!

-Oké.

-De várj én  nem megyek ki matróz cuccba az utcára!

-Nyugi a múltkori ruhád itt maradt és tiszta!Azt fel veheted.

Ki néztem és láttam,hogy elég hüvös van és nagy a köd.

Ezt vettem fel:

A hajamat simán ki engedtem.A szememet simán ki húztam tússal és szempilla spirálóztam.

-Aj mért nem szoknyát vettél fel?-sopánkodott Harry

-Mert hideg van!

-Nem baj!

-De igen,baj!

-De én jobban szeretem ha szoknyába vagy.

-Nem baj!Én nem fogok meg fagyni!

Végül bele törödött és be ültünk Paul ferrariába.Elmentünk egy palcsintázóba.Én nutellás,Harry lekvárosat kért.Hozzá tejes kávét ittunk.

-Na és mit csinálunk ma?-kérdezte Harry

-Menjünk vásárólni!

-Nee.

-Dee.Legyél más mint a többi fiú!

-Mibe más?

-Élvezd a vásárlást!

Amikor meg ettük a reggelit Harry bele ment,hogy vásároljunk.Sok ruhát vettem.Harry segített választani.A végén jobban élvezte mint én,mivel amit hozzám dobott én fel vettem.A szatyrokat bele raktuk a kocsiba és elmentünk sétálni a parkba.

-Annyira szeretlek!-mondta Harry és át ölelt

-Én is!

-Olyan jó,hogy vagy nekem,nélküled nem tudnám elképzelni az életem!

-Na mi jött rád?-vontam kérdöre

-Most jöttem rá,hogy mekkora szerncsém van!Főleg,hogy az a két pacik hiába ölellek a segged nézik!

-Ne aggódj!Én csak téged akarlak!

Meg csókoltam.Amikor abba hagytuk a csókolzást Harry újra oda nézett ahol a fiúk álltak.

-Ezek még mindig stirülnek!-hörögte idegesen

-Jajj ne idegeskedj már!Inkább gyere!-kézen fogtam és a kocsihoz vezettem

Elindultunk haza,Harry nagyon ideges volt.

-Harold!Azonnal hagyd abba az idegeskedést!-csattantam fel

-De azok téged néztek!

-És?Ha annyira akarod tudni,modell vagyok!Akit az emberek alapból meg bámulnak!

-De ne akkor amikor velem vagy!

-Persze majd az számít nekik,hogy kivel vagyok!Gondolom téged se érdekelt,hogy a lány a barátjával van!

Nem válaszolt semmit.Ki vágtam a kocsi ajtaját.Harry segített be cipelni  a holmit.Fel mentem a szobámba és le dontam a cuccot.Harry hírtelen átkarolta a derekam.

-Sajnálom,csak féltékeny voltam!-suttogta a fülembe

Mosolyogva meg fordultm,puszit leheltem az ajkára.

-Semmi baj!De legözelebb ha lehet ne csinálj belőle ilyen nagy gonodt 

Újra át öleltünk egy mást és ledöltünk az ágyra,és meg történt aminek meg kellet történnie.....