Harry segített fel mászni a kötél pályára,nagyon féltem.Azt hittem,hogy le fogok esni.Harry láthatta rajtam,ezért oda jött és meg ölelt,hogy ne féljek.
-Ne félj vigyázok rád.-súgta a fülembe ami miatt liba bőrős lettem
A szemébe néztem,de el nevettem magamat,mert meg láttam,hogyhogy néz ki a bukósisakba.
Erre ő elkezdte csikizni a hasamat.Amitől persze nevető rohamba kaptam.
*Harry szemszöge
Annyira édesen nevetett,hogy én is elkezdtem nevetni.
-Mit nevetsz?-kérdezte fuldokolva
-Rajtad.-mondtam és tovább csikiztem
-Ne,ne!Hagyd már abba!-visította
-Jól hallom na hagyjam abba?-kérdeztem
-De!Hagyd abba!
-Soha!
-Szeméét!
Hirtelen ki szabadult és nekem rontott.Meg csúsztam és el estem őt pedig magammal rántottam.Így elkezdtünk csúszni lefele a dombról.
-Jól vagytok?-halottam Louist
-Aha.-nyögtem
Emily szegény kész sokott kapott.Aztán észhez kapott és fel pattant,le vette a sisakját oda hajította Paulnak és se szó se beszéd nélkül elment.
-Majd én utána megyek!-szóltam a fiuknak
Nagy nehezen meg találtam ott ült egy kövön és nézte a tájat le ültem mellé.
-Mi a baj Emily?-kérdeztem
Ő rám nézett,aztán le sütötte a szemét és vissza fordult a táj felé.
-Semmi.-motyogta
-Oké.Most mond az igazat!-mondtam neki
-Hát tudod,hogy Dariennel együtt voltam.Ugye?
Bólintottam.
-Na és ugye,hogy mi most le estünk egy a dombon pont olyan volt,mint amikor vele le esetem a dombról.Csak az télen volt,és eszembe jutott,hogy mit jelentett nekem,és,hogy ez mégis elmúlt.Ez olyan zavaros,mert én azt hittem,hogy mi mindig együtt leszünk és örökké szeretni fogjuk egymást.Aztán szakítottunk,és most itt vagy te..-mondta
-Én?-vágtam közbe
-Te.-sóhajtottam
-Ezt magyarázd el nekem lécci!-kértem
Emily hirtelen fel pattant és fel sóhajtott.
-Hát hol is kezdjem?Szóval tudod,nem vagyok közömbös irántad.Hogy is lehetnék?Hiszt e édes és kedves vagy.Rajongók ezrei imádnak....-mondta
Nem hagytam,hogy be fejezze oda mentem hozzá és át öleltem.
Csak öleltem nem szóltam semmit.Aztán el engedtem és mélyen a szemébe néztem.Láttam,hogy a szemébe könnyek gyűltek kitöröltem a könnyeit.
-Szeretlek!-mondtam neki és újra meg öleltem,de most nem engedtem el ilyen hamar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése