22.rész

*Harry szemszöge
-De hogy én mindig a második vagyok a kupacba!-mondta Emily
Le szálltam a kupacról és ki rántottam Emilyt.
-Na  végre!-mondta Emily
Meg öleltem.
-Na megyünk vala hova?-kérdeztem
-Persze,menjünk az erdőbe sétálni.
-Az erdőbe?
-Aha.
-De ott vannak kulancsok.
-Harold csak nem félsz egy nyamvatt kullancstól!
Végül bele egyeztem.Mi előtt el indultunk volna kirándulni,Emily ragszkodott hozzá,hogy át öltözzön.Szóval el mentünk ruhát vásárolni neki.

*Emily szemszöge
Ezt e ruhát választottam:

Hozzá ezt a cipőt vettük:

-Mért szoknyát veszel az erdőbe?-kérdezte Harry

-Hogy legyen mit kérdezned!

-Basszus akkor le alább valami tutyit vettél volna fel hozzá.

-Az erdőbe?

Harry a fejét rázta.Hát igen a lányok nem könnyü esetek.Hírtelen fel kapott egy ház elött és meg csókolt.

-Ezt most mért kaptam?-kérdeztem a csók végén

-Mert szeretlek!

Rá mosolyogtam,akkor vettem észre,hogy már az erdő szélén vagyunk.Elindultunk be felé.Ki értünk egy rétre.Néztük ahogy a nap süt az égen.

Meg puszilta a homlokom és le ültünk a fűbe.

-Na mond csak ez a Darien mért zaklat még mindig!-mondta Harry

-Hosszú sztori.

-Nem baj.

-Hát amikor kicsik voltunk egy modell válogaton ismerkedtünk meg.Az anyukám ismeri az anyukáját.Mivel anyuék jó voltak,sokszor össze jártak,ezért Darien és én majdnem,hogy együtt nöttünk fel.Talán eztért.Hiszen nekem ő volt egyész kis koromba a legjobb barátom.Aztán járni kezdtünk és szakítottunk és semmi nem lett a régi.

-Érdekes.

-Ugye?

-Aha.Lehet,hogy hiányzol neki.

-Lehet.

Le döltübk és néztük a felhőket.

-Most legalább egy kis csönd van.-állapítottam meg

-Hát igen,Loui nélkül mindig az van szinte.

Erre el kezdtem nevetni.

-Ideje vissza indulni!-mondta Harry és fel húzott 

-De nekem nincs kedvem sétálni.-nyafogtam

-Erre van meg oldás.-kacsintott rám Harry

Hírtelen fel kapot,én reflexből a dereka köré fontam a lábam.

-Te bolond!-mondtam nevetve-Így akarsz haza vinni?

-Persze!

-Szeretlek te örült!

-Én jobban,kis bolond!

Harry így vitt haza,az emberek kicsit néztek minket bolondnak.De minket nem érdekelt,a szerelem számított csak.