1.rész

*Emily szemszöge

-Mosolyogj szépségem!Gyerünk!-kiabálta a fótós

-De hideg van!-vacogtam

-Nem érdekel és őket se érdekli szerintem!Ezért fizetnek!

Így hát majd meg fagyva de mosolyogtam.Egy száll fehérneműbe pózóltam,és majd meg fagytam.

De ez a dolgom.

-Kész is vagyunk!Mehetsz!-mondta a fótós

Fel lélegeztem.besétáltam az öltözőmbe és néztem magam a tükörbe.Az arcomon vagy 1 kiló smink volt.

Végre be jött Mary.

-Na gyere bébi,le mossuk a sminket-mondta

-Hála az égnek.-nevettem rá

Elkezdte le mosni a sminket,de olyan volt  mintha a fejbőrőmet akarná le szedni.bekapcsoltam a MusicTvt ,épp a  One Direction ment.elkezdtem dudolni,Mary is velem dudolt.

-Na kész vagyunk bébi-mondta

-De jó-mosolyogtam rá

-Akkor megyek szia!-mondta

-Szia!

Bejött Joe a fodrász,se szó se köszönés nélkül elkezdte tépni a hajam.

-Áúúú!-sikítottam 

Ő meg csak rám csapottt.Nézet tovább a tévét.Fél óra múlva már normálisan állt a hajam.

-Kész-mondta

Bólintottam és kitereltem,normális ruhát vettem fel.Egy sortot,cicanacival és egy félvállas pólóval,meg persze a tornacipőt.Beszálltam a kocsimba ami jött értem.Amikor haza értem,láttam,hogy a bácsikám is itt van Paul Higgings.

-Sziasztok!-kiáltottam 

-Szia-mondták

-Kicsim beszélnünk kell veled.-mondta apa

-Úristen!Elfogtok válni?-vísítottam fel

-Nem!

-Akkor anya terhes !

-Dehogy!

-Akkor mi a baj?-adtam fel

-Drágám apáddal el utazunk,addig Simonhoz kell költöznöd.-mondta anya

-Oké,de meddig?-kérdeztem

-1 évig

-Mi?De hova mentek?Én mért nem mehetek?-hadartam

-A munkánk miatt a világot körbe utazzuk,kicsim neked jobb ha itt maradsz Londonba.

-De mért jobb?

-A munkád miatt.

Szomorúan bólintottam.Paul meg ölelt.

-Jól meg leszünk Emily-mondta

-Tudom.-mosolyogtam-Mikor mentek?

-Holnap-válaszolt apa

-Olyan korán?-sóhajtottam

Meg se vártam a választ fel mentem a szobámba és elkezdtem pakolni a ruháimat,hogy holnap ne kelljen evvel tőrődni.Kopogtak az ajtón.

-Szabad!-kiáltottam

-Emily,figyelj szerintem ne vigyük el az agyádat hozzám,majd veszünk neked újat,meg szekrényt is.-mondta Paul

-Oké!

-De nekem mennem kell!Jó éjt!-mondta és megölelt

-Szia!Aludj jól!Holnap találkozunk!

Este alvás elött sírtam egy kicsit ami érthető hisz a szüleimet1 évig nem fogom látni.